Magyar musical bollywoodi módra. Az ELTE Filmtudomány MA I. évfolyamán, egy műfajfilmes kurzus keretein belül és keretein túl készült az alábbi kisfilm, ahol a lelkes hallgatók feladata egy musical készítése volt - és ők Bollywoodot választották.

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

Napjaink filmjeiben kiemelt fontosságot élvez a terrorizmus tematikája. A jelenség katalizátorának magától értetődően a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások tekinthetőek és elsősorban az amerikai filmgyártásban talált a téma érdeklődésre. Az alábbiakban a téma indiai filmekben való megjelenését mutatjuk be, annak is egy korábbi változatát, ahogy Mani Ratnam kilencvenes évekbeli trilógiájában megjelent.

Bollywoodi film kapcsán mindenkinek valamilyen zenés-táncos indiai film jut az eszébe, de mégsem nevezhetjük az ilyen típusú filmeket a nyugati értelemben vett musicalnek, bár sok tekintetben tényleg hasonlít a musicalhez, de sok lényeges különbség is van közöttük. A következőkben három olyan bollywoodi filmet (Dil To Pagal Hai [1997], Taal [1999], Aaja Nachle [(2007]) fogok górcső alá venni, melyekben pont az lesz az érdekes, hogy a klasszikus musical egyik alműfajának, a show-musicalnek a sémáját próbálják meg felhasználni, és beépíteni az egyébként igen sajátosan bollywoodi struktúrájukba.

Írta: Berta Zsóka

Az alábbi szöveg az ELTE BTK Filmelmélet és filmtörténet szakán 2009 őszén tartott „Globalizáció a kortárs bollywoodi filmben” című kurzusra írt házidolgozatként készült. A dolgozatban azt a kérdést kellett vizsgálni, mennyiben és hogyan jelennek meg a nyugati műfaji minták, jelen esetben a show-musical sémái, a kortárs bollywoodi filmben.

A globalizáció, amely Indiában a 90-es években indult el és mára egyre nagyobb méreteket ölt, nagy hatással van a hindi nyelvű filmgyártásra is. Egyrészt nyilvánvaló, hogy a nyugati cégek beengedésével erősödik a nyugati hatás Indiában, aminek egyenes következménye, hogy a társadalom modernizálódik, és ez óhatatlanul is megjelenik a filmekben, hiszen a mindennapi élet szerves részévé válik. Másrészt a bollywoodi filmeknek egyre nagyobb sikere van a külföldi piacon, és nem csupán a diaszpórában élő indiaiak, hanem a nyugati nézők körében is. Az elmúlt időkben a nemzetközi piac lett a legfőbb jövedelemforrás: az Egyesült Királyságban és az USA-ban a különböző bevételi forrásokat egybevéve gyakran magasabb bevételt termelnek a filmek, mint Indiában. Ennek eredményeként a filmgyártó cégek egyre inkább figyelnek arra, hogy a film nyugaton is eladható legyen. Harmadrészt pedig úgy gondolom, hogy a technikai fejlődésnek is nagy szerepe van a filmek modernizálódási folyamatában, hiszen a filmes alkotók fantáziáját csak a technikai megvalósíthatóság problémája korlátozhatja. A modern technológiának köszönhetően egyre kevesebb ilyen akadály gördül a filmkészítők útjába. Természetesen a technikai fejlődés leginkább az akciójelenetek átalakulásán érzékelhető.

Írta: Korsós Marietta

Az alábbi szöveg az ELTE BTK Filmelmélet és filmtörténet szakán 2008 őszén tartott „Bollywood: Kulturális identitás, globalizáció és műfaji kérdések” című kurzusra írt házidolgozatként készült. A dolgozatban azt a kérdést kellett vizsgálni, mennyiben és hogyan jelennek meg a nyugati műfaji minták, jelen esetben az akciófilmes sémák, a kortárs bollywoodi filmben.

 

A hollywoodi filmipar egyik legkedveltebb alműfaja a fantasyn belül a szuperhősfilm. Mind a mai napig népszerűek a főleg képregényekből adaptált félistenek, akik valamilyen képességük (mentális, fizikai) révén kiemelkednek a tömegből, és az emberiség, illetve a rend érdekében ezt fel is használják. Superman, Batman vagy Spiderman korunk „mitológiai hősei”, s az időnként fel-felbukkanó fércmunkák (Batman és Robin, Fantasztikus négyes, Catwoman pl.) sem képesek népszerűségüket halványítani, világszerte rajongótáboruk, sőt, már-már vallásos tisztelettel övezett kultuszuk van. Minthogy Bollywood filmjei szeretik kölcsön venni, vagy inkább átformálni a nyugati (hollywoodi) filmek sémáit (kulturális mimikri¹), így várható volt, hogy előbb-utóbb Indiában is lesznek szuperhősfilmek. Ugyan már korábban is jellemző volt, hogy egy filmben esetleg a főhős valamilyen erős érzelmi hatás miatt szinte természetfeletti képességekkel ruházódott fel (pl. a Dilwale Dulhania Le Jayenge című film végén a főhős immunis lesz a düh hatására az ütésekre és kb. 8 emberrel verekszik egyszerre), és a csoda soha nem volt természetellenes egyik filmben sem (pl.: Amar Akbar Anthony – a vak édesanya egy istenségtől visszanyeri a látását), de konkrét szuperhőse a bollywoodi filmnek a Krrishig még nem volt. Azonban e filmnél is látni fogjuk, hogy Bollywood nem pusztán Hollywood-másolást jelent, hiszen a Krrish nem egyszerűen egy szuperhősfilm, hanem inkább egy összefoglalása mindannak, amit ezalatt értünk – természetesen a bombayi filmesek és nézők szája íze szerint.

Írta: Benke Attila

Az alábbi szöveg az ELTE BTK Filmelmélet és filmtörténet szakán 2008 őszén tartott „Bollywood: Kulturális identitás, globalizáció és műfaji kérdések” című kurzusra írt házidolgozatként készült. A dolgozatban azt a kérdést kellett vizsgálni, mennyiben követi a Krrish a nyugati szuperhősfilmek mintáit, illetve mennyire marad meg bollywoodi filmnek.

 

Legyen Ön az első hozzászóló Bővebben...

Az 1987-ben készült hollywoodi sikerfilm, a Három férfi és egy bébi újragondolása a kétezres évek közepén megjelent bollywoodi produkció, a Heyy Babyy. A két filmben ugyan akad néhány közös vonás, de sok olyan különbséget is felfedezhetünk, amelyek a két készítő ország kulturális és társadalmi szférában megjelenő eltéréseit reprezentálják.

Írta: Zsolt Beatrix

Az alábbi szöveg az ELTE BTK Filmelmélet és filmtörténet szakán 2008 őszén tartott „Bollywood: Kulturális identitás, globalizáció és műfaji kérdések” című kurzusra írt házidolgozatként készült. A dolgozatban azt a kérdést kellett vizsgálni két film összehasonlítása révén, hogy milyen módon adaptálják bollywoodi közegre a hollywoodi filmekből átvett témákat.

Gurinder Chadha Mátkaság és legényélet (Bride and Prejudice) című 2004-es filmje, ahogy azt a reklámplakátja is hirdeti, Kelet és Nyugat, Bollywood és Hollywood határán áll. Ezen a határvonalon egyensúlyozva mindkét irányba egyformán kitekint, mindkét oldalt górcső alá veszi – mind a saját, mind pedig a másik „ország” képviselőinek szemén keresztül nézve.

Írta: Pusztai Beáta